A hajnal fényei tűpontossággal tudatják velünk, kész, vége, nincs tovább, az esküvői szenvedéstörténet immár a múlté! Remek ötlet volt a spór, mert így legalább nem kellett az esküvőszervezőnek fizetni. Hogy mennyit is nem kellett, azt nem tudjuk, mert a lényeg a nem szócskán van. Az énmenyasszony és a magammenyecske igazán remek munkát végzett. Sosem tudjuk ugyan meg, hogy így volt-e de a látszat ez.
A helyzet azonban az, hogy a véletlenvőfély, nem csak az esküvőn hangzatos, hanem a valós élet kártyáit is megkeveri néha…. és ilyenkor elszáll a magabiztosság, oda az eltökéltség, nem marad más, mint menteni a menthetőt. Az sem igaz, hogy minden esküvő stresszes, és miért is ne lehetne inkább strasszos? De ha inkább az előbbit választjuk, akkor legalább a stresszfaktort maxoljuk ki rendesen! Ha már lúd alapon. Merthogy valóban meg tudunk mindent is csinálni mi és saját magunk, de a kérdés az, hogy érdemes-e? Olyan szép szó a rizikó, ja, az jutott megint eszembe, hogy rímel rá a rizike. Csak az utóbbi finom is. Az előbbi meg veszélyes. Bár, ha a rizikiét benézed, illetve a rizikinek nézett akármit nézed annak, vagyis nem a rizikét nézed be, hanem azt, amit annak hittél, szóval akkor a rizike is veszélyes.
A nyugalom ára minden pénzt megér… nyugalom, a helyzet változatlan. Kevesen vallják, és még kevesebben tudják kiszámolni, vagy tudnak utána számolni annak, mi is ez az ár? Mit hallasz a leggyakrabban? Mindent kézben tartok (hát ez már eleve egy oximoron, mert el se fér ugye), az a jó, amit én csinálok (ez kb. ugyanaz a kategória), nincs szükségünk rá, mert már minden megvan, és akkor sem volt, amikor még nem volt meg minden, de okot arra, hogy miért inkább házi barkácsban szervezünk, nem tudunk. Ha nincs egy elfogadható, alátámasztott és konkrét magyarázat, akkor marad a spór. Ez pedig teljességgel hibás következtetés. Miért is? Mert az idő pénz, a befektetett energia szintén az, az elfecsérelt meg pláne. Mert nem vagy a szakmában (melyikben? hm!), hogy tudd, melyek az optimális feltételek, partnerek, lehetőségek. Megcsinálod úgy ahogy és ez attól még lehet jó, csak lehetett volna jobb! Igaz, ez téged, kedves énmenyasszony s magammenyecske nem zavar, mert amiről nem tudsz, az nem létezik. Tisztelet a kivételnek, aki tényleg utánajárt és annak következményeként, mert egy kalandor veszett el benne, mégis a magam uram, ha szolgád nincs változatnál maradt.
Mégis, legfőképp magad miatt, ha igazán törődsz vele és a családoddal, nem improvizálsz, még akkor sem, ha a magadról gondolt vízióid szerint a feladatra te vagy a legalkalmasabb.
A hajnal fényei tűpontossággal tudatják velünk, kész, vége, nincs tovább, az esküvői szenvedéstörténet immár a múlté! Mert abban egészen biztosak lehetünk, hogy a csináld magad mozgalom sohasem tökéletes és nincs annál rosszabb, mint amikor jön a megvilágosodás….
